5. rész

Liz pov.

De...miért? Én ezt nem értem. De, hogy mindkettő besértődik! De min? Mondjuk most Youngjae nagyon megbántott, még ha nem is akarta. Azelőtt viszont jól el tudtam vele beszélgetni. Nem kellett volna így elrontani, de már mindegy. Jackson-ról pedig még nem tudok olyan sokat.

Már megtörölköztem, öltöznék fel amikor valaki bekopog az ajtón.
- Ki az? - miért zavarnak ilyenkor?! Gyorsan felkapom a melltartóm és a felsőm.
- Jaebom vagyok! Téged keresnek, úgyhogy igyekezz! - érzem a hangján, hogy ideges.
- Jól van, sietek! De ki keres? - már csak a rövidnadrágom húzom magamra.
- A szüleid vannak itt... - suttogja az ajtónak. Hatás szünet. Kinyitom az ajtót és szinte felsikítok.
- Hogy mi van? - nézek rá nagy szemekkel.
- Itt vannak a szüleid. De igyekezz, nagyon aggódtak. - egy bátorító mosoly után megadja a kezdő löketet én pedig majd orra bukva a lábamban sétálok lassan a nappaliba. Látom lelki szemeim előtt, hogy a fiúk egytől-egyig ott ülnek körülöttük, mintha csak az ő gyerekeik lennének és apám mindenkit a szúrós szemeivel vizslat. Ahogy belépek a nappaliba anya egyből a nyakamba vetődik.
- Elizabet! Kicsim, úgy aggódtunk! - zokog fel. Anya szorosan ölel, én pedig gyermekien bújok karjaiba. Olyan rég találkoztunk. Pár perc múlva tol el magától, hogy tüzetesen megnézze az arcom.
- Olyan sokat változtál..- suttogja még mindig könnyes szemekkel.
- Anya. Jól vagyok! De honnan tudtátok meg, hogy mi történt? - nézek rá értetlenül. - És hogy-hogy ilyen hamar ideértetek? Hogy tudtatok elszabadulni a munkából?
-Mrs Lee hívott fel telefonon, miután beszélt SeoMin-nel telefonon, hogy elájultál, így ahogy csak tudtunk, jöttünk.- mondja monoton hangon apa és rám emeli tekintetét.
- Miért nem vigyáztál magadra jobban? - éreztem a törődést a hangjában. Mindig keménynek mutatja magát, néha még előttem is, de van amikor megenyhül.
- Apaaa...- szinte ugrok az ölébe és azonnal ölelem is meg. Annyira hiányzott már. Kiskorom óta nagyon apás vagyok, igaz ahogy nőttem fel egyre kevesebbet találkozhattam vele amit kicsit sajnálok, de még mindig ugyanúgy szeretem. Kibontakozok az öleléséből és végre a két jómadár is előkerült, mivel anya kérése volt, hogy mindannyian egy asztalnál együnk. Hát igen, ő mindig is ilyen volt. Jaebom készítette a vacsorát ami fenséges lett, még anya is megdicsérte. Mire mindenki befejezte már nagy beszélgetésbe mentünk bele.
- És kislányom, hogy mersz ennyi fiú között rövidnadrágot felvenni? - szól így apa mire Jackson fuldokolni kezdett. Yeogyeom készségesen segített neki, de így is minden figyelem rájuk szegeződött így gondolkozhattam a válaszomon. Mikor Jackson végre visszanyerte eredeti színét apa még egyszer rákérdezett.
- Na, kislányom? - néz rám kérdő tekintettel.
- Háát..bevallom őszintén, most vagyok először itt rövidnadrágba, így nem tudok még tapasztalatot mondani. Vagyis de, úgy látszik valakinek nagyon nincs ellenvetése. - nevettem el magam, mire Jackson elvörösödött, de Youngjae arca is piros lett. - És amúgy is, az utcán is jártam már ilyen ruhába, és ott több fiú van mint ezen a négyzetméteren most. - mosolygok rá. Sajnos még mindig meg tudom adni a választ, na de ha egyszer igazam van? Ezután anya bombázott egy kérdéssel.
- És hogy állsz a fiúkkal? Már ha itt tartunk. - kezdte őszinte érdeklődéssel. Youngjae és Jackson egy időben kezdenek el fulladozni, mire Bambam és Jaebom és még Minnie is felvisít a nevetéstől majd a többiek is csatlakoznak..
- Na de anyaa! - szólok rá.
- Szívem, ezt tényleg nem kellett volna. - mondja komolyan apa, de a fiúk visításától neki is ott bujkál a szája sarkában egy kis mosoly féleség.
- Jól van na, csak érdeklődöm. Egy anya nem érdeklődhet a lánya után? - mondja durcásan anya.
- De igen, csak ennyire nyíltan ne! Még engem is zavarba hozol. - vörösödök el.
- Mert kit még? - kérdezi anya, mire megint kitör mindenkiből a nevetés.
- Nah, jóóhh! Én ehhzt nehhheem bhírom! - neveti Bambam és kimegy az helyiségből.
- Most mit mondtam már megint? - kérdezi zavarodottan anya.
- Semmi, semmi! - mondom én is mosolyogva. Négyen nem nevetünk, Jackson, Youngjae, anya és én. Gondolom a két szerencsecsomag miattam nem, én miattuk nem. Anya pedig a tudatlansága miatt nem nevet és nem is érti a helyzetet.

*Kb. egy óra múlva*
Visszatelepedtünk a nappaliba, ahol még mentek a nagyröptű eszmecserék. Mark, Bambam és Yeogyeom éppen arról beszélgettek, hogy ha fellépésen melyikük csinál legtöbbször aegyot és hogy melyiküknek kellene, mire Min egyértelműen rávágta az igazságot.
- Bambam csinálja a legtöbb aegyot, de a Mark-é a legcukibb! - mosolyog Markra olyan szerelmesen, hogy még én is elolvadok tőle.
Jinyoung és Jaebom társaságában elmosogatott, a két szerencsecsomag pedig ugyanúgy visszahúzódott a szobájukba. Anyáékkal még beszélgettem egy kicsit mire apában megfogalmazódott az ezer pontos kérdés.
- És hol fogunk aludni? Nem foglaltunk le egy hotelszobát sem, és itt sem akarunk maradni. Szívem, azt hiszem induljunk, ha még akarunk egy szobát kapni éjszakára.
- Jól van, indulunk máris! Szia kincsem, vigyázz magadra! - ölelt meg anya, majd apa is. Kikísértem őket, de addigra már az egész csapat ott állt szorosan mögöttem. Minnie mellém állt, majd még anyától ő is kapott két cuppanóst az arcára.
- SeoMin! Hát téged észre sem vettelek! Jól vagy te is, ugye? - nézte körbe barátnőmet mire elnevette magát.
- Hát persze! - mosolygott.
- Szívem! - szólt vissza apa a lépcsőfordulóból.
- Dörmög már a medve. Na megyek. Sziasztok! - mosolygott anya és ő is elindult.
- Viszlát! - szóltak szinte egyszerre a fiúk.
- Sziasztok! - integettem majd bezártuk az ajtót. Remélem tudnak majd szobát találni az egyik hotelben. De én hol fogok aludni? Na ez még a jó kérdés!

4. rész

Liz pov.

Mikor megéreztem a hűvös levegőt összébb gömbölyödtem az ágyon és a nyakamig húztam a takarót, mire valaki felsikított. Minnie lenne? Vagy valaki más? Jézusom, és egyáltalán hol vagyok?! Kipattantak szemeim és egyből felültem az ágyon, mire észrevettem, hogy nem otthon vagyok és, hogy más is van rajtam kívül a szobában aki még mindig a nyitott ablak előtt állt, kint éppen ment le a nap és ezért nem láttam az arcát, de legalább rájöttem miért lett hirtelen hűvösebb. Óvatos léptekkel sétált közelebb mire én automatikusan hátráltam az ágyon, mire a széléhez értem és már majdnem leestem rászóltam.
- Ne gyere közelebb... - na most találj ki valamit Liz. Meg is van! - mert hozzád vágom ezt a párnát! - vettem fel azt a párnát amin aludtam, és igen, jobb nem jutott eszembe. De csak jött közelebb a srác, mire tényleg hasba találtam a párnával és kiszaladtam a szobából, csak azt nem tudom hova. Mert még mindig nem tudom hol vagyok. Végigszaladtam a folyosón és a ház nappalijába értem, levetődtem a kanapé elé, mert hogy én azt hittem, hogy nem fog ott megtalálni. Gyorsan szétnézem, hátha találok, a párnától kicsit használhatóbb támadó eszközt. Meg is láttam egy újságot a dohányzó asztalon, és mivel nem találtam mást így azt feltekerve hasaltam vissza a kanapé takarásába zakatoló szívvel. A jó pár perces csend sem segített ezen az érzésen. Már keltem volna fel, hogy felülök a kanapéra mikor valaki megérintette a vállam amitől hátra fordulva fejen is csaptam az újsággal. Mikor jobban szemügyre vettem, így közelebbről, rájöttem, hogy a GOT7-es Youngjae-vel állok szemben.
- Félelmetes vagy, ugye tudsz róla?- fogja a fejét miközben lehuppan a kanapéra.
- Bocsi...csak meg ílyedtem - ültem mellé és szomorú arccal felé fordultam, tényleg nem akartam. - Nagyon fájt? Tényleg sajnálom!
- Egy kicsit igen. Mondjuk a párna nem fájt ennyire. - nevetett fel és én is vele. - De nyugi, nem halok meg. - mosolygott még mindig.
- Akkor megnyugodtam. - szusszanok fel majd ránézek ő pedig nagyra nyitott szemekkel vissza rám.
- Mit keresek én itt? Mármint, hogy kerülök ide? És...és...felvettek a JYP-hoz? - bombázom a kérdéseimmel, de már nagyon ideges vagyok, hogy felvettek-e minket.
- Nyugi, nyugi. Tegnap elájultál a meghallgatáson és Jackson hozott idáig a hátán - hirtelen zavarba jöttem még a tudatától is, hogy ő vitt a hátán és égni kezdett az arcom - utána meg bevitt a ...jól vagy? Piros az arcod. Nem vagy lázas? - kérdezi és már teszi a homlokomra a kezét, de leseprem róla a kezét és még jobban elpirulok.
- I..igen, jól vagyok! Inkább folytasd! - kezdek a kezemmel koordinálatlanul hadonászni a levegőbe.
- Oké, csak ne nyomd ki a szemem. - tolja el arca elől a kezem. - Na szóval, utána a szobámba és lerakott az ágyra, betakart. A barátnőd egész éjszaka ott aludt melletted és fogta a kezed most pedig még a fiúkkal van gyakorolni. Én maradtam a dormba, hátha felébredsz. És Menedzser hyung is hozott neked valamit, bent van a szobában egy szatyorban. Ja, és ruhát is hoztak neked. Ha van kedved és le szeretnél ....-ekkor megint megszakította valaki, vagyis valakik. A csapat többi tagja bombaként robbant be azt ajtón és cuccaikat ledobva jöttek be a nappaliba. - Itt is vannak a többiek. - mosolyog rám. Felpattanok a kanapéról és Minnie után kutatok, de őt csak utoljára találom meg Mark mellett mosolyogva, a többiekkel nem is foglalkozva megyek felé széttárt karokkal és egy csalódott arcú Jackson mellett elmenve öleltem magamhoz meglepődött barátnőm.
- Minnie. - bújtam hozzá.
- Liz! - bújt nyakamba. Pár másodperc múlva pedig szipogást hallok. - Liz....én úgy aggódtam! - zokog fel, én pedig elkezdem simogatni a hátát.
- Nyugi, itt vagyok! Ne sírj! Nem szabadulsz meg tőlem ilyen hamar! - nevetek fel. Eltolom magamtól és félig könnyes, piros szemeibe nézek. - Nyugodj meg, itt vagyok! - ölelem meg újra.- Smiley! - mosolygok rá mire ő is vissza. Most már én is lenyugodtam.
- Én nem kapok ölelést? - kezdett mögöttem szenvedni Jackson. Felé fordultam és a szemébe néztem amitől kicsit megilletődött.
- Miért is kellene kapnod? - nézek rá szúrós szemekkel, de tudom, hogy még meg kell köszönnöm, hogy elhozott a hátán.
- Hááát, meert....ööö. - nagyon gondolkozik, szinte hallom ahogy megindultak a fogaskerekek a fejében. - elhoztalak a hátamon a JYP-től! - fejezi be magabiztosan.
- Tudom, te gyagyás! Na gyere! - magamhoz ölelem mire felkap a levegőbe és megpörget. Szilárd talajt érve megszólalok.
- Köszönöm, hogy elhoztál. De ezt miért kaptam? - nézek rá.
- Csak örülök, hogy jól vagy. - mosolyog rám, mint egy jól lakott óvodás.
A többiek is körbe ölelgettek és a lelkemre kötötték, hogy vigyázzak magamra és többet pihenjek. Mindenki helyet foglalt, Minnie és Mark leült mellénk a kanapéra, Jackson és JB pedig az egymással szemben lévő fotelekben foglaltak helyet. Yeogyeom és Bambam már csak a földre tudtak ülni, de ez nem zavarta őket, elkezdtek videójátékozni és még Jr is csatlakozott hozzájuk, így hárman kezdték gyilkolászni a zombikat, ha jól láttam. Jackson és Youngjae vérre menő játékot játszottak. Engem néztek és amikor véletlenül összeakadt a tekintetük szikrákat szóró szemekkel fordultak el másfelé, majd ugyanonnan folytatták ahonnan elkezdték. Ezt megunta Youngjae és elviharzott a szobája felé. Jackson diadalittasan hátradől a fotelban de a másik pillanatban már mellém is vetődik és én ezt a pillanatot választom, hogy Minnie-vel elkezdjek beszélni, így végül Jackson is feláll és elsétál amit megjegyez JB.
- Ezt jól tetted Liz! - mosolyog rám. - Megyek is vacsorát csinálni! - int egyet, fel áll a fotelből és a konyhába megy.
- Minnie, ugye felvettek minket? - kérdezem halkan, hogy csak ő hallja.
- Igen, felvettek. De nagyon megílyesztettél. Pont akkor ájultál el amikor elmondták, hogy felvettek és az igazgató meg csak úgy otthagyott minket, se szó, se beszéd.- a végére szikrákat szórt a tekintete.
- Úristen! Tényleg felvettek? - most már sikítottam - Akkor csak megérte a szenvedés. - vetődtem nevetve a nyakába és ő is nevetett velem. Mindenki minket nézett, de nem érdekelt.  Örültem, hogy sikerült, már senki nem állít meg minket, gyökeresen megváltozott az életünk. Mire egy kicsit lenyugodtam, rájöttem, hogy le kellene zuhanyoznom, mert még a tegnapi ruhám is rajtam van.
- Min, hol a cuccom? - kérdeztem tőle, miközben nagy beszélgetésben volt Mark-kal.
- Youngjae szobájába vittem be. - mondja mosollyal arcán és fordul is el tőlem. Nem hibáztatom. Teljesen oda volt eddig is Mark-ért. Elindulok Youngjae szobájához, lenyomom a kilincset, de csak nem nyílik az ajtó. Miért zárta be az ajtót? Kopogok, hátha kinyitja, de semmi. Még erősebben kopogok, szinte már ütöm az ajtót mire megszólal.
- Akárki vagy, nem vagyok rád kíváncsi! - szól ingerülten hangja, mire megilletődök. Azért ez szíven ütött. Elszorult torokkal és könnyes szemmel szólok vissza.
- Akkor legalább a cuccaimat hagy hozzam ki! - szinte egy szempillantás alatt kivágódik az ajtó és egy ílyedt Youngjae néz rám, megbánással a szemeiben.
- Liz, én úgy sa....- szavába vágok.
- Nem kell! Azt mondtad, akárki, most pont én voltam aki az ajtó előtt állt. Rám nem vagy kíváncsi, elfogadtam! Csak a cuccaimat kihozom és többet nem is kell beszélnünk! - megilletődve néz rám, gyorsan bemegyek mellette. Megfogom a bőröndöm és a fehér szatyrot és már kint is vagyok. Tudom, hogy nem azt hitte, hogy én vagyok az aki az ajtó előtt állt, de mindegy. Becuccolok bőröndöstül a fürdőbe ami pont a szobája mellett van, bezárom kulccsal az ajtót, levetkezem, beállok a zuhany alá, megnyitom a vizet és élvezem ahogy a meleg cseppek végig folynak rajtam. Már vagy tíz perce állok a zuhany alatt amikor fejbe vág a felismerés. Youngjae és Jackson miattam sértődtek meg?