3. rész

Min pov
Zsibbadt végtagokkal és fájó nyakkal ébredek. Egyáltalán nem konfortos félig a földön, félig az ágyon aludni. Amikor kicsit megmozgattam a nyakam és ki is recsegett nyílt az ajtó és belépett rajta valaki és óvatos léptekkel közelített felénk. Az egy dolog, hogy szeretjük a GOT7-t, de ha valaki bántani meri Unniet az nagyon megbánja.  Az érkezett alak elhaladt mellettem, akiben megismertem Youngjaet, és  ruhát vett ki a szekrényből.
-Jó reggelt! Ez a te szobád?-hah, kész csoda. Félálomban összedobtam egy épkézláb mondatot.
-Igen, de nem baj, hogy itt vagytok. Csak nyugodtan.-mosolygott és ki is ment. Majd fél perc múlva benyit.
-Amúgy kész a reggeli, kérsz?-kérdezi hadarva mire csak bólogatni tudok. Odajön mellém és segít felállni, mire azonnal megjelenik Mark akinek szinte azonnal "átad" és indul is valamerre, mint kiderült a konyhába, és egy pohár vízzel száguldott be a szobába. Mark elsegített az ebédlőig ahol leültetett az asztal mellé és elém tesz egy tányér rántottát.
-Ezt mivel érdemeltem ki?-kérdezem a tányérra pillogva.
-Ne kérdezz ilyen hülyeségeket. Inkább egyél.-mosolyog rám és a kezembe nyom egy pár pálcát. Ekkor viszont megjelenik egy rohanó, hiénaként nevető Bambam, mögötte pedig egy hajcsatokkal és hajgumikkal tarkított hajú, piros arcú Jackson teper utána.
-Kunpimook Buhwakul, te most megfogsz ezért bűnhődni. Kicsinállak kiscsíra, remélem felfogta az a csökött agyad!-ordítja Jackson mire tarkóncsapom a két pálcával és szúrós szemekkel fordul felém.
-Ha Liz nem piheni ki magát miattad, én téged foglak kiherélni.-mosolyogtam rá bájosan és tovább indult fújtatva. Mark elneveti magát, de nem szól semmit, befejezem a reggelit és utána nem sokkal megjelenik a menedzser.
-Na fiúk, a mai napra csak egy kis gyakorlás van és este egy fellépés. Ami a lányokat illeti, amíg nem ébred fel a lány addig maradnak, és csak utána dől el hol fognak lakni.-mondja komolyan a menedzser mire elhúzom a szám.
-És ruhánk honnan lesz? Haza.mehetek néhányért?-szólok kelletlenül, nem szimpi a fazon.
-Természetesen!-mosolyodik el, amitől ellágyulnak arcvonásai.-Na fiúk, indulás!-tapsol kettőt és mindenki eldob mindent a kezéből és megy készülődni. Youngjae odamegy a menedzserhez és valamit beszélnek, majd a menedzser rábólint, na szép, fogadjunk, hogy Lizről van szó.

20 perc múlva mindenki útrakészen és kb 4l vízzel felpakolva áll az ajtó előtt. Köztük én is, de én nem tankoltam fel ennyire. Ja, és ebben a 20 percben kiderült, hogy jó volt a megérzésem, Youngjae marad itt Unnieval, nekem meg ettől égnek áll a hajam. Kilépünk a ház ajtaján és fordul a kulcs a zárban, ami elzár az én nővéremtől, akivel azt sem tudom perpillanat, hogy mi történt. Ólomlábakon lépkedek lefelé a lépcsőn, nem akarom itthagyni, még akkor sem, ha visszajövök. És mit mondok majd a szüleimnek, ugyanolyan gondját viselik neki mint nekem és...áhh, esküszöm, most félek anyuéktól. És mi lesz az igazi szüleivel?! A kisbuszban Mark és Bambam közé kerültem, Youngjae helyére. A fiúk kiszállnak a JYP-nál, engem pedig elvisz a menedzser  haza, hogy tudjak néhány fontosabb dolgot összeszedni Liznek és magamnak is. Két bőröndnyi ruhát és egyéb dolgot szedek össze kettőnknek amit a menedzser  készségesen segít betenni a bőröndöket majd visz is a JYP épületébe, ahová egyáltalán nem akarok visszamenni, és mi az, hogy úgy otthagytak minket, hogy Liz elájult. Idegesen lépcsőzök fel a negyedikre, ahol a fiúk is próbálnak. Már a folyosó végén hallani lehet, hogy a Girls Girls Girls-t gyakorolják, gondolom a délutáni fellépésre. Amikor belépek a terembe akkor lesz vége a zenének és mindenki felém kapja a fejét. Nem láttak még fehér embert?
-Ne is zavartassátok magatokat.-legyintek egyet és leülök a földre, a tükörrel szemben.
-10 perc szünet!-JB hangja zengi be a kis termet, majd eltűnik amögött az ajtó mögött amin fél perce én  jöttem be. Azért ennyire nem kell ám utálni. Mark egyből lehuppan mellém egy üveg vízzel, iszik belőle majd megszólal.
-Ennyire aggódsz miatta?-kérdezi szemeim fürkészve.
-Hogyne aggódnék?! Az életem adnám érte, a nővérem, akit szeretek...Szerinted?-érzem ahogy könnyesedik a szemem.
-Nyugi, kipiheni magát és jobban lesz. -mosolyog rám és magához ölel. Annyira jól esik ölelése, mégis csak sírni tudok, ha valami komolyabb baja lesz, én nem bocsátom meg magamnak. Hirtelen rezegni kezd a telefonom, kapkodva nyúlok zsebembe és Markot eltolva magamtól kimegyek a folyosóra.
-Anya? Szia.
-Szia, kincsem. Na mi történt? Sikerült?
-Igen, felvettek. Traineek vagyunk, csak...van egy kis probléma, de anya, ne akadj ki nagyon. Megígéred?-semmi válasz.-Anyaaa?
-Megígérem.-soha nem tartja be.
-Liz elájult miután megtudtuk, hogy felvesznek. Anya, én félek, azt mondták, hogy csak kimerült, de mi van, ha nagyobb baja van?-kezdek hisztérikus lenni, nagyon nem jó.
-Figyelj kicsim-mély levegőt vesz, hallom telefonon keresztül-apád nincs itthon, de veszek néhány dolgot és odaviszem, jó?-kérdezi tőlem, TŐLEM?! hát a franc tudja, hogy lehet-e ide akárkinek jönni.
-Figyelj, anya. Megkérdezem, és ha lehet akkor visszahívlak. Szia.-meg sem várva, hogy elköszön, kinyomom a telefont. Visszamegyek a terembe és leülök oda ahol eddig ültem, de most Jr ül ott Mark helyett.
-Kérdezhetek valamit?-fordulok felé, ő meg visszamosolyog.-Anya hozna Liznek valami cuccot, hozhatja ide, vagy vigye a dormba?-néz rám és mosolyog, ennek mi baja? Felállok és a legközelebbi fiúhoz megyek, egyenesen JB-hez. Remélem ő tud értelmes választ adni.
-Jaebum, kérdezhetnék valamit? Vagyis még ezenekívül kettőt.-nevetem el magam, ma először.
-Persze. Mi a baj?
-Áh, baj az nincs, csak anya hozna  Liznek cuccot és hogy hozhatja ide, vagy vigye a dormhoz?-ezt jól elhadartam.
-Hozza ide, majd valaki átviszi a dormba és ne aggódj, jobban lesz, csak ki kell pihennie magát. És mi a másik?
-Öh, Juniorral mi van?-mutatok magam mögé, mire JB átnéz a vállam felett és a tejbetökként mosolygóra néz és elneveti magát.
-Lehet tetszel neki.-lapogatja meg a vállam én pedig lefagyva állok a terem közepén, hogy Jr.... EHHH?! Na jó, nyugi. Mély levegő, beeee, kiiiiii, beeee, kiiiii. A telefonomat előkapva tárcsázom is anyát és kivágtázok a folyosóra.
-Anya?
-Igen?
-Hozd ide, a JYP-hoz és innen majd átviszi valaki. Na szia, siess.-lecsúszok a fal mellett a hideg padlóra és csak bámulok a semmibe. Egy tenyeret érzek a vállamra simulni, felnézek a gazdájára és a menedzser mosolygós arca fogad. Azonnal felpattanok mire elneveti magát erre lehajtom a fejem, mire meglátok egy fehér, majdnem telipakolt szatyrot a kezében. Felemeli és megszólal.
-Igaz a lánynak szánták?-bólogatni kezdek-Akkor át is viszem a dormba. Szia.-és sarkonfordulva elindult arra amerről jött. Visszalépve a terembe egy ismeretlen férfit látok meg.
-Ő itt a tánctanár, azt mondta szeretné látni mit tudsz.-mondta ezt Jackson olyan gúnnyal a hangjában, hogy egyből vérszemet kapok. Ám legyen, az improvizáció sosem volt rossz. Elindítják a zenét én pedig mindent beleadva táncolok és figyelmen kívül hagyom az árgus szempárakat és a puffogó Jacksont.

2. rész

Minnel ahogy beléptünk az ajtón elkapott a nevetés. Jackson ott ült az asztal másik oldalán és szúrós szemekkel nézett Minre, rám pedig csak mosolygott, nagyon haragudhat a mellettem idegesen lépdelő lányra. Jacksonról elvezetve tekintetem megismertem a "zsűriben" Markot, a 2PM-es Nickhunt és Taecyeont, na meg a 2AM-es Jokwont és még ott ült még két idősebb férfi is köztük akiken már jócskán látszik az idő nyoma, de nem gondolom ötvennél többnek őket majd körbenéztem a teremben is, persze csak a szemben lévő falat láttam ahol az egész falon elterjeszkedő tükör volt a többi fal pedig fehér és kék színben pompázott. Ahogy megálltunk előttük és meghajolunk görcsbe rándul a gyomrom, ez így nem lesz jó. Ahogy felegyenesedünk már kérdezik is a nevünket majd, hogy honnan jöttünk és elindítják a zenét. Először közösen adjuk elő a BTS-Jump koreográfiát, de az arcuk rezzenéstelen, senki meg nem mozdul, csak figyelnek minket és végre az egyik férfi ír valamit a lapra amit a mellette ülő Nickhun megles és rám mosolyog, ez már valami. Amint elindul az ismerős dallam Min egy kicsit hátrébb megy én pedig elkezdek tánconi a saját koreográfiám  Macklemore-Can't hold us-jára. Mire a végére érek már kapkodom a levegőt és ahogy a fiúkra nézek Jackson és Mark csillogó szemekkel biztatóan néznek rám, visszamosolygok és most én megyek hátrébb, hogy helyet adjak Min táncának, ahogy nézem mozdulatait visszagondolok arra, hogy mennyit is gyakoroltunk és az éjszakákon át tartó kitartó munka gyümölcse learatása felé fél úton járunk és ettől elmosolyodom mire kordul egyet a gyomrom. Ma még nem ettem semmit és már dél jócskán elmúlt. Min mosolyogva jön felém és ez jelzi, hogy megint én jövök. Eléjük állva csak még idegesebb leszek, remegő tagokkal kezdek mozogni a zene ütemére és már csak azt veszem észre hogy vége a zenének és lihegve huppanok a fal mellé és a fejemben már kezd pörögni a szöveg amit majd rappelek. Eközben Min már el is kezdte a kedvenc száma szövegét és csak ámulok, félt attól, hogy nem sikerül és most itt van és anyait-apait beleadva a legnagyobb beleéléssel rappel. És már megint én jövök, előrébb megyek, a kezembe nyomnak egy mikrofont és hajrá. Macklemor Can't hold us zenét rappelem végig, és bár van benne ének rész is simán kiéneklem azt is és gördülékenyen átsiklok felette majd újra rapp rész és megint bepörgök, ahogy a zene is. A zsűri tekintetét nem is keresem, magamnak rappelek, pontosabban a tükörképemnek és végre vége. Nem pörgök, már nem is izgulok annyira, teljesen nyugodt vagyok és mosolyogva nézek végig mosolyogva és mindenki elismerően bólint nekünk, mert már Min is mellém jött és megfogta a kezem és már indultunk is ki az ajtón, de utánunk szólnak.
-Lányok, gyertek vissza!-ahogy visszaérünk eléjük, folytatja-Mivel megmutattátok mit tudtok és mivel már van összehasonlítási alapunk, azt hiszem-itt végig nézett mindenkin-mint a cég vezetője, köszöntelek titeket itt. Hivatalosan is a JYP traineejei vagytok....És ekkor elsötétült minden.

Min pov.
Amikor Unnie összeesett, a könnyek már gyűltek is a szememben. Én mondtam neki, hogy ne maradjon fent sokáig, hogy ne hajszolja túl magát, de neeem, nem kell rám hallgatni. A két idősebb pasas fapofával kimentek a teremből, én pedig utánuk indultam. Mi az, hogy tesznek a fejünkre, holott most esett össze Liz, a szemük láttára. Az ajtónál viszont két kar kulcsolódott derekam köré, és nem hagyott tovább menni.
-Akárki vagy, engedj el!-kezdtem kapálózni, ám amikor hátra pillantottam fogvatartómra elpirulva hajtottam le a fejem. Mark karjai bilincsként szorítottak a gazdájához, és nem hagyott menekülni. Miközben próbáltam menekülni, már csak arra ocsúdtam fel, hogy Jackson cipeli a hátán Unniem élettelen testét. Hirtelen Mark elengedett és remegő lábakkal mentem oda a cipelő fiúhoz.
-Ugye nem halt meg?-remegő hangon kérdeztem, mintha nem is én szóltam volna. Óvatosan kisimítottam egy tincset Liz arcából és végig simítottam az ájult lány arcán.
-Csak kimerült és valószínűleg nem evett még ma.-szólt mögűlem Nickhun.
-Nem vihetjük orvoshoz, és amúgy is, semmi értelme nem lenne. Azt hiszem magunkhoz viszem, a mi dormunk van legközelebb.-mondta Jackson és elindult kifelé. A folyosón felvettem mindkettőnk táskáját és elindultunk a GOT7 dormja felé.

Tényleg nem volt messzi a dorm, csak két saroknyira az entertainmenttől. A lépcsőn Jackson már kezdett lihegni a fáradságtól. Nem is olyan nehéz Unnie. Ahogy magam mellé néztem Mark mosolygós arcával találtam szembe magam majd magához húzott majd biztatólag megszólalt.
-Alszik pár órát és nem lesz semmi baja. Nyugi.-csak lépdeltünk fokról-fokra és már kezdtem fáradni, de még nem értünk oda.
-Meddig megyünk mééég?-olyan fáradt vagyok.
-Itt vagyunk.-szólalt meg Jackson és lábbal berúgta az ajtót.
-Megjöttünk!-ordított be a többieknek majd a legközelebbi szobába bevitte és letette az ágyra, betakarta, majd otthagyott minket a szobában és már csak arra emlékszem, hogy Liz kezét szorongatva leragad a szemem.

1. rész

-Min, gyere már!-szóltam idegesen barátnőmnek, mert az istennek nem akar jönni és már csak 20 perc van a meghallgatásig és még oda is kellene érni. Folyamatosan pörög az agyam és úgy izgulok, Min pedig fogadjunk azt nem tudta még mindig eldönteni, hogy milyen ruhát hozzon. Megelégelve a várakozást elindultam az emeletre és úgy is van ahogy gondoltam, egy fekete topp fölé nem tudja mit vegyen; egy neonzöld bővebb felsőt vagy ennek a pink változatát. A szőke hosszú hajához jobban illik a pink.
-A pinket hozd és most már menjünk!-szólok neki mire összerezzen.-Na, induljunk már, el fogunk késni.-a kezébe adom a pink felsőt és indulok le a földszintre. Öt perc múlva Min is megérkezik totálisan megrémülve, az ajkait folyamatosan tépkedi és nem néz fel. Oda állok elé és megfogom a vállát.
-Min, nézz rám!-végre a szemembe néz-Figyelj, elég sokat gyakoroltunk ahhoz, hogy elég jók legyünk, ha meg nem...hát ez van. Ne izgulj ennyire, jó?-mosolygok rá és ő is vissza.
-Na látod,ez vagy te! Induljunk mert tényleg elkésünk.-lépünk ki barátnőmék házából, bezárja az ajtót és elindulunk a JYP épülete felé.

Ahogy belépünk a fotocellás ajtón a nőhöz megyünk aki az asztala mellett ül és folyamatosan pötyög valamit a laptopján.
-Jó napot! Meg mondaná, hogy hol lesz a maghallgatás?-ekkor felnéz a nő mire megdermedek, olyan szúrós tekintettel néz engem majd mellém, Min-re is hogy hirtelen kedvem lenne visszafordulni, de ha már itt vagyunk nem fog egy szemüveges harmincas nő megtántorítani.
-Jó napot!-elővesz két lapot és két tollat-Menjenek egyenesen és a folyosó végén forduljanak jobbra, ott pedig a szemben lévő ajtónál várakozzanak, kérem.-ekkor odacsapja a lapokat és tollakat a fa laphoz mintha ezzel akarná tudatni, hogy semmi keresni valónk nincs itt. Na majd meglátja? Elveszem őket és egy-egy dolgot Min kezébe nyomok.
-Köszönjük.-álmosolygunk mindketten a nőre majd amikor a folyosó végén lefordulunk kitör belőlünk a nevetés.
-Ilyen hárpiát, mint ez a nő.-mondja hasát fogva Min.-A szemben lévő ajtónál várakozzanak, kérem.-utánozza a hangját én pedig már a könnyeimmel küszködök, annyira nevetek.
-Ezt a hangot soha többé nem akarom hallani.-mondja Min mosolyogva, de amikor előre néz lefagy arcáról a mosoly. Öten állnak az ajtónál és mindenki minket néz, elindulok az ajtó felé, ha már Min nem mer, és csuklóját megfogva húzom magammal. A lapot a falhoz teszem és úgy kezdem kitölteni, de néhány kérdésnél borsódzik a hátam, milyen kérdések ezek.
"Az elmúlt 24 órában fogyasztott-e alkoholt, illetve drogot? És ha igen, milyet?"
A normális ember, még ha ivott is volna vagy éppen drogozott volna, biztos nem írja be, hogy igen. Ilyen logikát, na mindegy. Túl van tárgyalva, még gyorsan beírosgattam a többi kérdésre a választ és sóhajtva engedem le a kezem. Mellettem Min is ugyanígy tett mint én, csak ő még lázasan gondolkozott ugyanis a nyelve is kint volt a szája sarkánál. Nemsokára ő is végez a papír kitöltésével és megböködi a karom.
-Liz, elmegyünk wc-re?-néz rám.
-Menjünk.-elindulunk arra amerről jöttünk, de biztos nem fogom megkérdezni az ajtónál a hárpiát. Egy kis keresés után meg is találjuk és Min azonnal be is száguld az egyikbe én pedig visszamegyek a folyosóra. Lépteket hallok így azonnal oldalra nézek, hogy mégis kik lehetnek azok, de azonnal elakad a lélegzetem. Ilyen nincs, és mégis van. A GOT7-ből Bambam, Mark és Jackson közelednek egymást lökdösve és nevetve ha valaki a falnak érkezik. Már túl közel járnak és Min nem fog kiérni, hogy lássa Mark-ot, vagy mégis? Jackson a folyosó másik oldalánál megy, de folyamatosan néz és éppen kacsintani akar, de drágalátos barátosném akkor vágja ki az ajtót, ezzel arcon lapítva Jackson-t aki azonnal le is huppan a hátsójára és az orrát fogdossa. Bambam és Mark visítanak a röhögéstől és a térdüket csapkodják, én is küzdök a nevetéssel, de az utolsókat rúgja az önkontrollom és már az ajkam is fáj a harapástól így belőlem is kirobban a nevetés. Ekkor Min is meglátja a földön ülőt és amikor realizálja a helyzetet ő is elkezd nevetni, de ő tudja a leghamarabb abbahagyni és odamegy Jackson elé.
-Bocsi. Nagyon fáj?-kérdezi még kis mosollyal az arcán és segít felállni neki. Ő pedig morogva állt fel és indult tovább, Mark és Bambam még vigyorogva hajolnak meg és indulnak is a morci után én pedig kistányér méretűre nyitott szemmel nézek a trió után. Min-re nézve eláll a lélegzetem és elkezdek mosolyogni, jó hogy nem folyik a nyála Mark után. Miután realizálta a helyzetet, rám néz és elkezd sikítani mire azonnal befogom a száját.
-Én is láttam őket, de nyugodj már le-közben elkezd toporzékolni-most csak a legfontosabb dologra kell koncentrálnunk, mégpedig arra, hogy bekerüljünk a JYP-hoz. Lenyugodtál?-elkezd bólogatni így elveszem szájától a kezem mire sóhajt .
-Köszi, hogy lefogtál.-mondja nevetve és visszaindulunk oda ahonnan jöttünk, de nem várt kép tárul elénk. Mind az öt lány a padlón ülve vagy éppen kifeküdve bambulnak mosolyognak a semmibe. Ezekkel mi lett? Megbököm Min kezét, de az egyik megszólal.
-Az előbb itt ment be Jackson és Mark oppa.-ekkor mindketten elnevetjük magunkat, de nem sokáig hahotázhatunk, mert kijön egy szemüveges férfi, nem tippelem 30-nál többnek, feljebb tolja orrnyergén a szemüvegét és megszólal.
-Khm, hölgyeim, kérem.-erre mind az öten felpattannak a földről, így már heten a pasas előtt sorakozunk. Mindenkire ragaszt egy számot, én kaptam a 7-est mivel én álltam a sor végén.
-Először párossával fognak bemenni, majd pedig egyesével mutatják meg mit is tudnak. Még most itt a lehetőség, hogy visszakozzanak, ha esetleg nem érzik magukat elég jónak, de ne fecséreljék a JYP Entertainment idejét.-ekkor a 4-es számot viselő lány fogta magát és sírva eltrappolt a helyszínről, így már hatan maradva.
-Tudtam, hogy valaki megfutamodik. Mindig ez van.-pusmogta az orra alatt.
-Na lássuk csak hölgyeim. A kettes számot viselő hölgy bemegy az ötös számot viselő hölggyel.-ekkor felnéz a lapjai közül-az egyes a hármassal és már gondolom, hogy tudják, hogy önök maradtak. Még csak sok sikert szeretnék kívánni mindenkinek, és akkor már az első párosunk jöhet is.-mondta mosolyogva a végét. Azt hitem ez is olyan karót nyelt mint az a nő a recepciónál, de nem. A négy lány már közösen és külön-külön is leszerepeltek így már mi jövünk. Remegő lábakkal állunk mindketten az ajtó előtt majd még utoljára Min-re mosolygok még mielőtt belépnénk az ajtón. Most ugrik a majom a vízbe.