Minnel ahogy beléptünk az ajtón elkapott a nevetés. Jackson ott ült az asztal másik oldalán és szúrós szemekkel nézett Minre, rám pedig csak mosolygott, nagyon haragudhat a mellettem idegesen lépdelő lányra. Jacksonról elvezetve tekintetem megismertem a "zsűriben" Markot, a 2PM-es Nickhunt és Taecyeont, na meg a 2AM-es Jokwont és még ott ült még két idősebb férfi is köztük akiken már jócskán látszik az idő nyoma, de nem gondolom ötvennél többnek őket majd körbenéztem a teremben is, persze csak a szemben lévő falat láttam ahol az egész falon elterjeszkedő tükör volt a többi fal pedig fehér és kék színben pompázott. Ahogy megálltunk előttük és meghajolunk görcsbe rándul a gyomrom, ez így nem lesz jó. Ahogy felegyenesedünk már kérdezik is a nevünket majd, hogy honnan jöttünk és elindítják a zenét. Először közösen adjuk elő a BTS-Jump koreográfiát, de az arcuk rezzenéstelen, senki meg nem mozdul, csak figyelnek minket és végre az egyik férfi ír valamit a lapra amit a mellette ülő Nickhun megles és rám mosolyog, ez már valami. Amint elindul az ismerős dallam Min egy kicsit hátrébb megy én pedig elkezdek tánconi a saját koreográfiám Macklemore-Can't hold us-jára. Mire a végére érek már kapkodom a levegőt és ahogy a fiúkra nézek Jackson és Mark csillogó szemekkel biztatóan néznek rám, visszamosolygok és most én megyek hátrébb, hogy helyet adjak Min táncának, ahogy nézem mozdulatait visszagondolok arra, hogy mennyit is gyakoroltunk és az éjszakákon át tartó kitartó munka gyümölcse learatása felé fél úton járunk és ettől elmosolyodom mire kordul egyet a gyomrom. Ma még nem ettem semmit és már dél jócskán elmúlt. Min mosolyogva jön felém és ez jelzi, hogy megint én jövök. Eléjük állva csak még idegesebb leszek, remegő tagokkal kezdek mozogni a zene ütemére és már csak azt veszem észre hogy vége a zenének és lihegve huppanok a fal mellé és a fejemben már kezd pörögni a szöveg amit majd rappelek. Eközben Min már el is kezdte a kedvenc száma szövegét és csak ámulok, félt attól, hogy nem sikerül és most itt van és anyait-apait beleadva a legnagyobb beleéléssel rappel. És már megint én jövök, előrébb megyek, a kezembe nyomnak egy mikrofont és hajrá. Macklemor Can't hold us zenét rappelem végig, és bár van benne ének rész is simán kiéneklem azt is és gördülékenyen átsiklok felette majd újra rapp rész és megint bepörgök, ahogy a zene is. A zsűri tekintetét nem is keresem, magamnak rappelek, pontosabban a tükörképemnek és végre vége. Nem pörgök, már nem is izgulok annyira, teljesen nyugodt vagyok és mosolyogva nézek végig mosolyogva és mindenki elismerően bólint nekünk, mert már Min is mellém jött és megfogta a kezem és már indultunk is ki az ajtón, de utánunk szólnak.
-Lányok, gyertek vissza!-ahogy visszaérünk eléjük, folytatja-Mivel megmutattátok mit tudtok és mivel már van összehasonlítási alapunk, azt hiszem-itt végig nézett mindenkin-mint a cég vezetője, köszöntelek titeket itt. Hivatalosan is a JYP traineejei vagytok....És ekkor elsötétült minden.
Min pov.
Amikor Unnie összeesett, a könnyek már gyűltek is a szememben. Én mondtam neki, hogy ne maradjon fent sokáig, hogy ne hajszolja túl magát, de neeem, nem kell rám hallgatni. A két idősebb pasas fapofával kimentek a teremből, én pedig utánuk indultam. Mi az, hogy tesznek a fejünkre, holott most esett össze Liz, a szemük láttára. Az ajtónál viszont két kar kulcsolódott derekam köré, és nem hagyott tovább menni.
-Akárki vagy, engedj el!-kezdtem kapálózni, ám amikor hátra pillantottam fogvatartómra elpirulva hajtottam le a fejem. Mark karjai bilincsként szorítottak a gazdájához, és nem hagyott menekülni. Miközben próbáltam menekülni, már csak arra ocsúdtam fel, hogy Jackson cipeli a hátán Unniem élettelen testét. Hirtelen Mark elengedett és remegő lábakkal mentem oda a cipelő fiúhoz.
-Ugye nem halt meg?-remegő hangon kérdeztem, mintha nem is én szóltam volna. Óvatosan kisimítottam egy tincset Liz arcából és végig simítottam az ájult lány arcán.
-Csak kimerült és valószínűleg nem evett még ma.-szólt mögűlem Nickhun.
-Nem vihetjük orvoshoz, és amúgy is, semmi értelme nem lenne. Azt hiszem magunkhoz viszem, a mi dormunk van legközelebb.-mondta Jackson és elindult kifelé. A folyosón felvettem mindkettőnk táskáját és elindultunk a GOT7 dormja felé.
Tényleg nem volt messzi a dorm, csak két saroknyira az entertainmenttől. A lépcsőn Jackson már kezdett lihegni a fáradságtól. Nem is olyan nehéz Unnie. Ahogy magam mellé néztem Mark mosolygós arcával találtam szembe magam majd magához húzott majd biztatólag megszólalt.
-Alszik pár órát és nem lesz semmi baja. Nyugi.-csak lépdeltünk fokról-fokra és már kezdtem fáradni, de még nem értünk oda.
-Meddig megyünk mééég?-olyan fáradt vagyok.
-Itt vagyunk.-szólalt meg Jackson és lábbal berúgta az ajtót.
-Megjöttünk!-ordított be a többieknek majd a legközelebbi szobába bevitte és letette az ágyra, betakarta, majd otthagyott minket a szobában és már csak arra emlékszem, hogy Liz kezét szorongatva leragad a szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése