4. rész

Liz pov.

Mikor megéreztem a hűvös levegőt összébb gömbölyödtem az ágyon és a nyakamig húztam a takarót, mire valaki felsikított. Minnie lenne? Vagy valaki más? Jézusom, és egyáltalán hol vagyok?! Kipattantak szemeim és egyből felültem az ágyon, mire észrevettem, hogy nem otthon vagyok és, hogy más is van rajtam kívül a szobában aki még mindig a nyitott ablak előtt állt, kint éppen ment le a nap és ezért nem láttam az arcát, de legalább rájöttem miért lett hirtelen hűvösebb. Óvatos léptekkel sétált közelebb mire én automatikusan hátráltam az ágyon, mire a széléhez értem és már majdnem leestem rászóltam.
- Ne gyere közelebb... - na most találj ki valamit Liz. Meg is van! - mert hozzád vágom ezt a párnát! - vettem fel azt a párnát amin aludtam, és igen, jobb nem jutott eszembe. De csak jött közelebb a srác, mire tényleg hasba találtam a párnával és kiszaladtam a szobából, csak azt nem tudom hova. Mert még mindig nem tudom hol vagyok. Végigszaladtam a folyosón és a ház nappalijába értem, levetődtem a kanapé elé, mert hogy én azt hittem, hogy nem fog ott megtalálni. Gyorsan szétnézem, hátha találok, a párnától kicsit használhatóbb támadó eszközt. Meg is láttam egy újságot a dohányzó asztalon, és mivel nem találtam mást így azt feltekerve hasaltam vissza a kanapé takarásába zakatoló szívvel. A jó pár perces csend sem segített ezen az érzésen. Már keltem volna fel, hogy felülök a kanapéra mikor valaki megérintette a vállam amitől hátra fordulva fejen is csaptam az újsággal. Mikor jobban szemügyre vettem, így közelebbről, rájöttem, hogy a GOT7-es Youngjae-vel állok szemben.
- Félelmetes vagy, ugye tudsz róla?- fogja a fejét miközben lehuppan a kanapéra.
- Bocsi...csak meg ílyedtem - ültem mellé és szomorú arccal felé fordultam, tényleg nem akartam. - Nagyon fájt? Tényleg sajnálom!
- Egy kicsit igen. Mondjuk a párna nem fájt ennyire. - nevetett fel és én is vele. - De nyugi, nem halok meg. - mosolygott még mindig.
- Akkor megnyugodtam. - szusszanok fel majd ránézek ő pedig nagyra nyitott szemekkel vissza rám.
- Mit keresek én itt? Mármint, hogy kerülök ide? És...és...felvettek a JYP-hoz? - bombázom a kérdéseimmel, de már nagyon ideges vagyok, hogy felvettek-e minket.
- Nyugi, nyugi. Tegnap elájultál a meghallgatáson és Jackson hozott idáig a hátán - hirtelen zavarba jöttem még a tudatától is, hogy ő vitt a hátán és égni kezdett az arcom - utána meg bevitt a ...jól vagy? Piros az arcod. Nem vagy lázas? - kérdezi és már teszi a homlokomra a kezét, de leseprem róla a kezét és még jobban elpirulok.
- I..igen, jól vagyok! Inkább folytasd! - kezdek a kezemmel koordinálatlanul hadonászni a levegőbe.
- Oké, csak ne nyomd ki a szemem. - tolja el arca elől a kezem. - Na szóval, utána a szobámba és lerakott az ágyra, betakart. A barátnőd egész éjszaka ott aludt melletted és fogta a kezed most pedig még a fiúkkal van gyakorolni. Én maradtam a dormba, hátha felébredsz. És Menedzser hyung is hozott neked valamit, bent van a szobában egy szatyorban. Ja, és ruhát is hoztak neked. Ha van kedved és le szeretnél ....-ekkor megint megszakította valaki, vagyis valakik. A csapat többi tagja bombaként robbant be azt ajtón és cuccaikat ledobva jöttek be a nappaliba. - Itt is vannak a többiek. - mosolyog rám. Felpattanok a kanapéról és Minnie után kutatok, de őt csak utoljára találom meg Mark mellett mosolyogva, a többiekkel nem is foglalkozva megyek felé széttárt karokkal és egy csalódott arcú Jackson mellett elmenve öleltem magamhoz meglepődött barátnőm.
- Minnie. - bújtam hozzá.
- Liz! - bújt nyakamba. Pár másodperc múlva pedig szipogást hallok. - Liz....én úgy aggódtam! - zokog fel, én pedig elkezdem simogatni a hátát.
- Nyugi, itt vagyok! Ne sírj! Nem szabadulsz meg tőlem ilyen hamar! - nevetek fel. Eltolom magamtól és félig könnyes, piros szemeibe nézek. - Nyugodj meg, itt vagyok! - ölelem meg újra.- Smiley! - mosolygok rá mire ő is vissza. Most már én is lenyugodtam.
- Én nem kapok ölelést? - kezdett mögöttem szenvedni Jackson. Felé fordultam és a szemébe néztem amitől kicsit megilletődött.
- Miért is kellene kapnod? - nézek rá szúrós szemekkel, de tudom, hogy még meg kell köszönnöm, hogy elhozott a hátán.
- Hááát, meert....ööö. - nagyon gondolkozik, szinte hallom ahogy megindultak a fogaskerekek a fejében. - elhoztalak a hátamon a JYP-től! - fejezi be magabiztosan.
- Tudom, te gyagyás! Na gyere! - magamhoz ölelem mire felkap a levegőbe és megpörget. Szilárd talajt érve megszólalok.
- Köszönöm, hogy elhoztál. De ezt miért kaptam? - nézek rá.
- Csak örülök, hogy jól vagy. - mosolyog rám, mint egy jól lakott óvodás.
A többiek is körbe ölelgettek és a lelkemre kötötték, hogy vigyázzak magamra és többet pihenjek. Mindenki helyet foglalt, Minnie és Mark leült mellénk a kanapéra, Jackson és JB pedig az egymással szemben lévő fotelekben foglaltak helyet. Yeogyeom és Bambam már csak a földre tudtak ülni, de ez nem zavarta őket, elkezdtek videójátékozni és még Jr is csatlakozott hozzájuk, így hárman kezdték gyilkolászni a zombikat, ha jól láttam. Jackson és Youngjae vérre menő játékot játszottak. Engem néztek és amikor véletlenül összeakadt a tekintetük szikrákat szóró szemekkel fordultak el másfelé, majd ugyanonnan folytatták ahonnan elkezdték. Ezt megunta Youngjae és elviharzott a szobája felé. Jackson diadalittasan hátradől a fotelban de a másik pillanatban már mellém is vetődik és én ezt a pillanatot választom, hogy Minnie-vel elkezdjek beszélni, így végül Jackson is feláll és elsétál amit megjegyez JB.
- Ezt jól tetted Liz! - mosolyog rám. - Megyek is vacsorát csinálni! - int egyet, fel áll a fotelből és a konyhába megy.
- Minnie, ugye felvettek minket? - kérdezem halkan, hogy csak ő hallja.
- Igen, felvettek. De nagyon megílyesztettél. Pont akkor ájultál el amikor elmondták, hogy felvettek és az igazgató meg csak úgy otthagyott minket, se szó, se beszéd.- a végére szikrákat szórt a tekintete.
- Úristen! Tényleg felvettek? - most már sikítottam - Akkor csak megérte a szenvedés. - vetődtem nevetve a nyakába és ő is nevetett velem. Mindenki minket nézett, de nem érdekelt.  Örültem, hogy sikerült, már senki nem állít meg minket, gyökeresen megváltozott az életünk. Mire egy kicsit lenyugodtam, rájöttem, hogy le kellene zuhanyoznom, mert még a tegnapi ruhám is rajtam van.
- Min, hol a cuccom? - kérdeztem tőle, miközben nagy beszélgetésben volt Mark-kal.
- Youngjae szobájába vittem be. - mondja mosollyal arcán és fordul is el tőlem. Nem hibáztatom. Teljesen oda volt eddig is Mark-ért. Elindulok Youngjae szobájához, lenyomom a kilincset, de csak nem nyílik az ajtó. Miért zárta be az ajtót? Kopogok, hátha kinyitja, de semmi. Még erősebben kopogok, szinte már ütöm az ajtót mire megszólal.
- Akárki vagy, nem vagyok rád kíváncsi! - szól ingerülten hangja, mire megilletődök. Azért ez szíven ütött. Elszorult torokkal és könnyes szemmel szólok vissza.
- Akkor legalább a cuccaimat hagy hozzam ki! - szinte egy szempillantás alatt kivágódik az ajtó és egy ílyedt Youngjae néz rám, megbánással a szemeiben.
- Liz, én úgy sa....- szavába vágok.
- Nem kell! Azt mondtad, akárki, most pont én voltam aki az ajtó előtt állt. Rám nem vagy kíváncsi, elfogadtam! Csak a cuccaimat kihozom és többet nem is kell beszélnünk! - megilletődve néz rám, gyorsan bemegyek mellette. Megfogom a bőröndöm és a fehér szatyrot és már kint is vagyok. Tudom, hogy nem azt hitte, hogy én vagyok az aki az ajtó előtt állt, de mindegy. Becuccolok bőröndöstül a fürdőbe ami pont a szobája mellett van, bezárom kulccsal az ajtót, levetkezem, beállok a zuhany alá, megnyitom a vizet és élvezem ahogy a meleg cseppek végig folynak rajtam. Már vagy tíz perce állok a zuhany alatt amikor fejbe vág a felismerés. Youngjae és Jackson miattam sértődtek meg?